Chapter 3.-Az utazás / A tábor

Sziasztok!:)

Na szóval sikerült most végre időpontban hoznom a részt :D 

Nagyon szépen köszönöm a 300+ megtekintést és az első díjat :$*-*

Na de inkább nem húzom tvább a szót , csak még annyit hogy köszönöm hogy itt vagytok és figyelemmel kíséritek a történetet !

Jó olvasást !

A bőröndömet fogom és a ház előtt állok. Várom hogy Dilan jöjjön és elköszönjük. Egy ideig nem fogom őt látni és muszáj hallanom most a hangját különben lehet hogy az úton vagy még rosszabb a táborban fog zaklatni hogy nem búcsúztam el tőle úgy ahogy kellett volna.

Már 3-szor hívtam de a telefonja kivan kapcsolva. Nagyon aggódom miatta főleg amiatt mert tegnap Peterrel volt bulizni és mikor vele van egy kicsit megváltozik. Peter képes kihozni belőle azt az embert aki még az előtt volt hogy megismerkedett velem 2 éve. A telefonom szorongatom a kezembe és közben figyelem a járdát hátha meglátom valahol a távolban Dilant de semmi. Apa dudál a kocsiból. 

-Kicsim ideje indulni különben még elkésed a buszt ! -mondta mosolyogva. 

Vettem egy mély levegőt és még utoljára a telefonomra , majd az utcára néztem , de sehol semmi. Se hívás, se sms és Dilan sincs itt. El kell hogy mondjam csalódtam benne, hiszen megígérte nekem hogy itt lesz mikor elindulok. Most nagyon haragszom rá és tudom ha elmegyek táborba ez emészteni fog engem.Oda adtam apának hogy rakja be a bőröndöm a többivel hátra én pedig beültem a kocsiba. Bekapcsoltam a telefonomon a zenét és bedugtam a fülembe a fülhallgatót majd becsuktam a szemem hogy tudjak pihenni még adig amíg a buszhoz nem érünk ami minimum fél óra. 

Már majdnem vége lett az első számnak mikor éreztem hogy apa egy hatalmasat fékezett a kocsival.Egyből kievettem a fülemből a fülhallgatót és ráordítottam. 

-Apa megakarsz minket ölni ? -kérdeztem ordítva. Apa csak mosolygott és a kocsi mögé nézett. Én is kinéztem és láttam amint Dilan fut a kocsi után. Ennél nekem nem kellett több. Kikapcsoltam magam kiszálltam a kocsiból és én is felé kezdtem futni. 

Mikor egymáshoz értünk Dilan megfogott és megpörgetett , majd amikor lerakott megcsókolt. 

-Sajnálom hogy késtem. Elaludtam. -mondta olyan szomorú arckifejezéssel amilyet még nem láttam tőle . Nem tudtam megszólalni annyira örültem neki hogy ott van. Egyből mindent amit az előző 1 órában gondoltam vissza szívom. Nála édesebb ember a világon nincs és nem hinném hogy lenne nála aranyosabb ember. 

-Na gyere különben elkésel. -kézen ragadott és a kocsi felé kezdett futni. Én megráztam a fejem és nevetve követtem. Mikor beültünk a kocsiba újra összekulcsoltuk a kezünket. Az úton csak mosolyogni tudtam még az sem tudott le lombozni hogy 15 perc és 2 hónap múlva látom csak újra őt és a szüleim. Boldog voltam hogy azok között lehetek akik szeretnek mindennél jobban és a legjobbat szeretnék nekem. 

Mikor megérkeztünk a buszállomáshoz kezdtem kicsit izgulni hiszen ebből a városból csak én leszek az egyedüli aki Londonba megy szóval egész úton el kellesz foglalnom magam valami szórakoztatóval. Annyi szerencsém van hogy London busszal maximum másfél óra .Apa és Dilan berakta a két bőröndömet a buszba én addig anyával álltam és beszélgettem. 

-Ugye tudod mit fogsz csinálni Londoba? -tette fel azt a kérdést amit már 3 napja ismételget nekem .

-Igen. Leszállok a buszról fogok egy taxit és a Young Childs Camp be megyek amint ott kiraktak Mirandát keresem aki a csoport vezetőm. Nyugi anya nem lesz semmi gond.Ígérem!-mosolyogtam rá és megszorítottam a kezét. Ő csak bólintott és szorosan magához húzott. Mikor elengedett apa is megölelt és nyomott egy puszit a fejem búbjára úgy mint mindig mikor hosszabb időre ment el dolgozni . Csak hogy most nem ő megy el hanem én. Majd a legvégén Dilan jött oda és mivel a szüleim is ott voltak csak egy aprócska csókot lehelt az ajkaimra.

-Vigyázz magadra kincsem ! Jólvan ? Hétvégén írj egy sms-t hogy mivan! Értve vagyok ? -nézett rám mosolyogva. Én bólintottam és még egyszer utoljára mielőtt elmegyek megcsókoltam. 

Miután véget ért a csókunk megfordultam és felszálltam a buszra. Megmutattam a jegyem a sofőrnek és beültem egy székre. Néhány perc múlva a busz becsukta az ajtót és elindult . A szüleim összeborulva integettek nekem mellettük pedig Dilan állt aki még küldött egy csókot és láttam hogy azt tátogja hogy szeretlek. Addig integettem nekik amíg már csak fekete foltok voltak a messzeségben. 

Megfordultam és elindítottam a zenelejátszót a telefonomon. Neki döntöttem a fejem az ablaknak és vártam hogy megérkezzünk Londonba.Minél hamarabb vagyunk ott annál hamarabb jöhetek haza a családomhoz. 

*Londonban *

Mikor leszálltam a buszról az első gondolatom az volt hogy azonnal hívnom kell egy taxit mint azt anyának is megígértem. A második viszont az volt hogy AZ ANYÁM ÚRISTENIT! London sokkal jobb mint azt valaha is elképzeltem. Csöppet sem hasonlít azokra a dolgokra amiket a neten látsz róla. Sokkal hangosabb és színesebb . Mosolyogva intek le egy taxit amikor már kicsodálkoztam magam. Itt még a taxi is jobban néz ki mint nálunk. Beültem a hátsó ülésre és lediktáltam a címet a srácnak aki vezetett. Kb annyi idős lehetett mint Dilan . Ettől a gondolattól összehúzódott a gyomrom. Alig néhány órája hogy eljöttem de máris érzem a hiányát. 

Tudom hogy a sofőr örültnek nézett de nem érdekelt. Az arcomat az üvegnek nyomtam és tátott szájjal néztem Londont. Még ilyenkor reggel is annyira nagy a nyüzsgés hogy az hihetetlen. ÉN valamiért imádom ha nyüzsögnek körülöttem az emberek és otthon , mivel elég kicsi a város ilyet nem látni. Alig 5 perce lehetek itt és máris olyan mintha haza jöttem volna. Lehet hogy nem is lesz olyan borzasztó ez a tábor mint azt hittem. 

Az egész utat végig csodáltam . Igaz hogy csak a város szélén voltunk de máris alig várom hogy egyszer bemenjünk a csoporttal a városba.
A taxis megállt egy kisebb erdős résznél . Én körül néztem de sehol nem láttam a táblát ami jelezné hogy megérkeztem .
-Elnézést ,ez a Young Childs Camp ? -néztem rá erőteljesen.
-Igen hölgyem ez az. Kiszáll az autóból és azon az ösvényen sétál vagy 1 percig és megérkezett. Ennél beljebb én már nem vihetem. -mondta a sofőr. Bólintottam és kiszálltam a kocsiból. Segített kivenni a bőröndjeim, és miután kifizettem neki a költséget elhúzott engem otthagyva.
Vettem egy mély levegőt és elkezdtem mondani magamba hogy nyugalom senki nem akar téged megölni . Ez nem egy horror film. Ez nem egy horror film. Ismételgettem magamba miközben az ösvényen sétáltam. Minden oldalról fura hangokat hallottam amiktől megijedtem. Ám a sofőrnek igaza volt és tényleg nem a halál torkába hozott . Felnéztem és egy hatalmas tábla hirdette hogy jó helyen járok.
Elindultam a legközelebbi faházba amit láttam , ami a legnagyobb is volt és eléggé jól nézett ahhoz ki egy gyilkos lakjon benne szóval magabiztosan mentem be az ajtón és meglepetésemre körül belül 20 srác volt még a szobába. Fiúk lányok vegyesen.Igazából nem ilyennek képzeltem el mint amit most láttam.
A lányok nagy része mini szoknya, egy olyan póló amiben kivan a veséje és tűsarkú , a srácok meg hangosak voltak , és  undorítóak. Az egyik srác éppen akkor nyeleztetett le egy szöcskét a másikkal mikor az ásított, mire egy harmadik az arcába fingott. Mit ne mondjak élvezetes lesz úgy érzem ez a tábor.
- Látom te sem tartozol igazán a lányok közé. -mondta egy csaj hang mögüllem. Megfordultam és egy nagyon szimpatikus csaj állt velem szemben. Barna haja volt és barna szeme. Fekete bakancsot viselt és egy madaras szoknyát farmer inggel.

Destiny

-Hát nem gazán tudom hogy mit kezdjek ezekkel. -mondtam és a csoport felé mutattam.
-Ja! Valahogy értem mit érzel ! -nevette el magát majd kezet nyújtott nekem. -Destiny vagyok . -mondta. Megfogtam a kezét és megráztam.
-Az én nevem Hayley. -amint kimondtam becsapódott mögöttem az ajtó és egy szőke hajú srác állt az ajtóban. Kék szeme mosolygott és mintha egész otthonosan érezné már magát itt lehuppant egy háromszemélyes kanapéra és szét terült rajta. Mindenki őt nézte ő pedig végig pásztázta a tömeget , majd a szeme rajtam akadt meg. Valamiért a gyomrom görcsbe rándult mikor felült és elindult felénk . Ám szerencsémre vagy szerencsétlenségemre épp ekkor lépett be egy vörös hajú olyan anyával egy idős hölgy.
-Sziasztok gyerekek ! -mosolygott ránk. -Köszöntelek titeket a Young Childs Campben. Elöször is tisztázzunk néhány szabályt.Első szabály soha nem mehettek ki a tábor területéről az én engedélyem nélkül. Második ha valakinek baja van akkor hozzám fordultok. Harmadik hajnali 2 után senki nem lehet a faházán kívűl. Az utolsó pedig hogy fiú és lány nem aludhatnak egy szobában. Az nem érdekel ha napközben bent vagytok , de éjszaka a fiúk és a lányok külön alszanak. Értve vagyok? -nézett ránk kissé szigorúan.
-Igen ! -feleltük egy emberként ám a szőke hajú srác csak ült tovább a kanapén és engem bámult ami kezdett már zavarni kissé.
-Az én nevem Miranda McMiller, ő pedig a fiam Justin McMiller. Ő lesz a buliszervező, mivel minden hétvégén bulizhattok és mivel ő már lemult 18 ezért elmehet alkoholos italt venni.- mondta Miranda mire mindnki üvöltözni meg tapsolni kezdett. -Jól van srácok , de minden hétvégén meg lesz szabva hogy mennyi alkoholt ihattok és az italt a saját pénzetekből kell megvennetek  ! Szóval minden ami a táborban lesz meg kell vennetek. Minden héten kaptok egy bizonyos összeget amit ti döntitek el hogy mire költitek, enni való, inni való, takarítószer ,  újság minden.Hetente egyszer pedig össze gyűlünk és megbeszéljük hogy ki mennyit költött mire és mennyi pénze maradt majd ezen próbálunk javítani és mire vége lesz a tábornak higgyétek el hogy sokkal jobban fogjátok kezelni a pénzt.-mosolygott ránk , majd miután körül nézett összecsapta a tenyerét. -Szóval van 3 darab 2 ágyas szoba , 4 darab 3 ágyas és 2darab 6 ágyas. Szóval ki akar a kétágyasba menni ?
Mi Destinyvel összenéztünk és azonnal felnyújtottuk a kezünket. Velünk együtt még még 2 lány és 2 fiú nyújtotta a kezét.
-Lehet egy szobába lenni Justinnal is ? -kérdezte egy barna göndör hajú srác  4 másik társaságában.
Miranda Justinra nézett aki végre levette rólam a tekintetét és mikor meglátta srácokat elnevette magát.
-Hát persze , de ne higgyétek hogy mert egy szobába vagyunk kaptok piát. -mondta nevetve majd beült a többi srác közé.
Miranda még gyorsan megkérdezte hogy ki kivel szeretne lenni majd elmagyarázta hogy kinek hol lesz a faháza. A mi faházunk pont a Justinékével van szemben.
-Na gyerekek ma pakoljatok ki és pihenjetek holnap pedig kezdetét veszi a tábor . Na nyomás. -mondta nevetve , mi pedig mint a csorda indultunk el a házikóink felé. A miénk van a legmesszebb a főúttól viszont a legközelebb a parthoz.
A kulccsal a kezembe siettünk a ház felé annyira hajtott minket a kíváncsiság. Amikor oda értünk kicsit ügyetlenkednem a kulccsal de utána kinyílt az ajtó é egy csodálatos faházban találtam magam. Volt benne konyha -bár nem túl nagy - , fürdő , nappali és egy háló amiben két ágy volt mind a kettőhöz szekrény.Egyből a hálóba mentem és befeküdtem az ágyba . Destiny még nézte egy darabig a házban lévő kütyüket majd megszólalt.
-Figyelj, szerintem itt azért is fizetni kell hogy mennyi áramot , vizet meg ilyeneket használsz. -nézett még mindig körben a lakásba.
-Honnan veszed ? -kérdeztem és felültem az ágyamon hogy jobban láthassam mit néz.
-Onnan hogy az ajtó mellett van egy számláló ami gondolom erre van kitalálva. -mutatott egy olyan szerkezetre ami tényleg ilyesmi dolgokra lehet használatos.
-Jól van akkor feküdjönk le hamar és majd holnap kezdjük el használni ezeket. Rendben? -kérdeztem és visszadőltem az ágyamra.
Destiny hamar csatlakozott és ledőlt az ágyra. Becsuktam a szeme és magam előtt láttam Dilant amint épp előttem áll és elbúcsúzunk. Megint. Ezután egy mély álomba merültem amiből tudtam hogy csak reggel kellhetek fel.