Sziasztok !
Még így a rész előtt csak annyit szeretnék mondani hogy ez a rész eléggé béna lett , de csak azért mert az elejét a legnehezebb megírni hiszen érdeklődést kell keltenie , szóval most ezt így hoztam össze de a többi remélem szórakoztatóbb lesz és még sokaáig fogjátok olvasni a sztorit , mert még nem nagyon tervezem a befejezését ! :)
De nem is húzom tovább a szót !
Jó olvasást !:)
-Kicsim gyere le apáddal szeretnénk neked mondani valamit ! -hallottam a konyha felől anyukám hangját. Mosolyogva szedtem a lépcső fokokat mert sejtettem hogy mi lehet az amit mondani akarnak. Segítenek kifizetni a fesztivál jegyeket. Egész évben azt hajtogattam nekik és mindig azt mondták hogy meggondolják. A konyha előtt megálltam és mosolyogva néztem a szüleimre. Apám a konyhai asztalnál ült anyám pedig a reggelit csinálta.
-Jó reggelt ! -mosolyogtam és leültem a helyemre apával szembe. Apa letette az újságot és rám mosolygott . Anya egy halom palacsintát rakott le a tányéromra és leült apám mellé.
-Kincsem apáddal sokat beszélgettünk arról hogy mit kezdjünk veled. Hiszen már majdnem felnőtt nő vagy és tudjuk hogy szeretnéd az utadat járni. -mondta anya és megszorította apa kezét. -Harold mond el neki ! -monda anya izgatott hangon. Apa anyára majd rám nézett.
-Anyáddal úgy döntöttünk hogy elküldünk egy 2 hónapos felkészítő táborra. -mosolygott apa vidáman.
Annyira ledöbbentem hogy a villát is kiejtettem a kezemből amivel a palacsintámat ettem.
-HOGY MI VAN ? -kérdeztem kicsit hisztérikusan. -Hogy hova küldök el engem ? -néztem értetlenül a szüleimre.
-Ez egy olyan tábor ami segít a felnőtté váláshoz. Megtanítják hogy kezeld a pénzt és hogyan szerezz munkát , tartsd el magad. Mindent amit tudnod kell a felnőtté váláshoz.-magyarázza mosolyogva anya.
Én még mindig nem tudok megszólalni annyira le vagyok sokkolva a hallottaktól. Nem tudok se arra koncentrálni hogy anyáék mit beszélnek sem a palacsinta csábító illatára csak az előbb elhangzottak járnak a fejemben. 2 hónapos felkészítő tábor, munka,felnőtté válás. Csak hogy én ezek közül egyiket sem akarom. Nem akarok egy nyomorék táborban rohadni két hónapig miközben a barátaim , a pasim és minden ismerősöm élvezi a nyarat és bulikba jár.
-És mi lesz azzal amit elterveztem a nyárra ? Dillan is jön ? -kérdeztem tőlük . A szüleim megrázták a fejüket.
-Ő túl idős már ehhez a dologhoz , és amúgy is neki van munkája és fizetése is. -mondta anya .
-És valaki jön egyáltalán az ismerőseim közül? -kérdeztem értetlenül.
-Nem csak te mész.Az ország minden részéről választanak ki tiniket és te benne vagy abban a 30-ban. Ez nem nagyszerű dolog ? -nézett rám anyám annyira izgatottan mint még sohasem láttam . Vagy talán csak akkor ilyen izgatott még mikor leárazás van a Gap-nál.
-Biztos hogy szeretnéd tudni hogy mit gondolok erről a dologról ? -kérdeztem kicsit idegesen anyát.
-Ide figyelj Hayley Morgen. Apáddal nagyon sok pénz és időt áldoztunk rá hogy bekerülhess ebbe a programba és azért nem fogjuk lemondani mert te nem vagy hajlandó a barátaid nélkül menni. Értve vagyok ? -kérdezte anya kicsit emelt hangon.
-Igen értettem. -mondtam dühösen. -Most már elmehetek itthonról ? Ki kell szellőztetnem a fejem . -mondtam és felálltam az asztaltól. Már az ajtónál voltam mikor meghallottam anyám hangját a konyhából.
-A palacsintát nem eszed meg ?
-Elment az étvágyam. -válaszoltam neki ,kinyitottam az ajtót és hangosan becsaptam magam mögött.
Amint elhagytam a lakásunkat rögtön tárcsáztam Dillan számát. Sajnos nem vette fel ami két dolgot jelenthet. Vagy még alszik vagy már a munkában robotol. Mivel a munka helye közelebb van oda vettem az irányt.
Egész úton a reggeli beszélgetést járt a fejemben. Dühös vagyok a szüleimre hogy beírattak egy ilyen táborba amihez semmi kedvem ezzel tönkre téve az egész nyaramat. Minden amit elterveztem tönkre ment mert ők a tökéletes gyereket akarják kihozni belőlem. Csak hogy én nem vagyok tökéletes és sosem leszek az . Mindig lesznek hibáim mint mindenkinek és bárki tesz ez ellen bármit is ezek a hibák nem tűnnek el egy csettintésre.
Dühösen rontottam be képregényboltba ahol Dillan dolgozik. Szétnéztem de sajnos nem láttam sehol , viszont Phil a pult mögül integetett nekem. Egy mosolyt erőltettem az arcomra és oda mentem hozzá.
-Mizujs Hayley ? -kérdezte mosolyogva majd mikor végig nézett rajtam még hozzá tette. -Na mondjad mi bánt ?
Ezt szeretem annyira Philben. Mindig tudja hogy mi van velem. Elmosolyodom és megrázom a fejem , jelezve hogy erről most nem szeretnék beszélni.
-Dillan bent van ? -kérdeztem. Phil bólintott és intett hogy a raktárban van. -Köszönöm. -mosolyogtam rá és benyitottam a raktárba. Dillan épp egy halom képregényen feküdt és aludt. Óvatosan oda mentem mellé és megfogtam egy képregényt ami már eléggé elvolt ázva a nyállal. Össze csavartam és rácsaptam egyet a fejére. Dillan egyből felkapta a fejét és láttam rajta hogy most ölni is képes lenne.Mikor megpillantott kicsit megnyugodott , de mikor meglátta az arckifejezésem magához húzott és megölelt. Csak ültem az ölében és figyeltem a szíve lüktetését ami megnyugtatott.
-Mi történt ? -kérdezte halkan és adott egy puszit a fejem tetejére.
-2 hónapra elutazom. Nem tudom mikor és hova csak hogy az egész nyaram ott kell töltenem. -mondtam és éreztem hogy egy könny csepp gördül le az arcomon. Gyorsan letöröltem hogy ő ne lássa. Megfogta a fejem és maga felé fordította. Bele néztem abba a gyönyörű kék szemébe és elmosolyodtam.
Imádom mikor ennyire gyengéd . Eltudja velem felejteni még a nevemet is. A csókunkat Phil törte meg.
-Haver megértem hogy szeretitek egymást, de ne itt a képregények között és amúgy is dolgoznod kéne. Bocsi Hayley de tudod hogy megy ez . -mondta Phil. Bólintottam egyet és megvártam amíg Phil ránk nem zárja az ajtót .
-Életem nekem most mennem kell dolgozni , de ígérem hogy még mielőtt elmész beugrok hozzátok elköszönni , csak hívj fel vagy írj sms-t. -mosolygott.
-Írni fogok. -mosolyogtam. -Szeretlek . -mondtam csukott szemmel . Ezután éreztem ajkait az enyémen .
-Én is téged . -mosolygott majd felállt és kézen fogva ki kísért. A Képregénybolt előtt még váltottunk egy búcsú csókot majd elindultam haza. Sokkal jobban érzem most magam hogy mindezt megtudtam beszélni vele.
Amikor kinyitottam a ház ajtaját anyáék a nappaliban ültek és aggódva figyelték ahogy belépek hozzájuk. Vettem egy mély levegőt és mosolyt erőltettem az arcomra.
-Mikor indulok arra a útra? -mondtam miközben lehuppantam a kanapéra velük szemben. Láttam a szemükben hogy minden félelmük elmúlt és megnyugodtak.
Egész délután arról a hülye táborról beszéltek nekem , hogy milyen jó lesz meg hogy mennyi barátot fogok szerezni . Az egész úgy hangzott mint egy tábor a strébereknek. Már féltem hogy mi lesz ha beteszem oda a lábam. Megtámadnak egy matematikai képlettel az életről. Hála égnek sikerült őket leráznom este azzal hogy fáradt vagyok. Mikor felértem a szobámba ledobtam magam az ágyra és elővettem a telefonom , majd tweeteltem egyet.
@Hayley_Morgen: Remélem ez a két hónap nem lesz olyan borzasztó mint azt elképzeltem.
Még le sem raktam a telefont már jött is egy értesítés .
@Emily_Dickens: Valahogy egyet értek veled :)
Elmosolyodtam a legjobb barátnőm válaszán. Szegényt elküldték a nagyszüleihez Alaszkába. Őszintén nem tudom hogy ott hogy van wifi de örülök hogy tud valahogy kommunikálni a világgal. Mióta elment annyira hiányzik de alig lehet őt valamikor elérni ezért mindig azt várom hogy ő hívjon vagy jelentkezzen hogy nem fagyott még halálra.
Mielőtt elmentem volna aludni írtam Dillannek egy smst hogy 3 nap múlva indulok hajnalba.Londonba.Addig bármikor jöhet mert anyáék megengedték még azt is hogy egyszer itt aludjon bár nem velem egy szobában , de azért örültem neki hogy már abba benne voltak hogy nálunk töltheti az estét.
Levetődtem az ágyamba és elnyúltam rajta. Nem éreztem hogy álmos lennék ezért bekapcsoltam a gépem és elindítottam rajta a kedvenc filmemet amit már több ezerszer láttam de sosem tudom megunni. Épp mikor a kedvenc részem jött volna éreztem hogy kezd elnyomni az álom és nem akartam ellen állni neki ezért vártam hogy magába szippantson a világ amit én alkotok meg.
