Chapter 2. -A mi napunk

Hali ! 

Bocsánat ezrÉt a hosszú késésért , de sajna nem volt időm mert nem voltam itthon .Igaz hogy ma kéne a 3. részt felraknom , de azt hétfőn fogom :/ Na de addig is itt a második . Annyit még a rész előtt hogy amíg el nem érek a tábori (vagyis a 4. fejezet ) Addig rövidebb részek vannak mert még nem történik semmi izgalmas. De mély vízbe se egyből magasról ugrasz :) 

Na de itt a rész :) Jó olvasást :) 

(Fejlécet pedig köszönöm barátosnémnak Emma Shawnak ) 

Miután tegnap előtt közölték velem hogy el kell mennem egész nyárra egy idióta táborba nem akartam kimozdulni . Nem azért mert nem a barátaimmal akartam tölteni ezt a néhány napot hanem mert nem akartam azt hallgatni hogy milyen jó lesz nekik hogy ide meg oda mennek.

Szóval tegnap előtti este óta itt ülök a szobámba zenét hallgatok és azon gondolkozom hogy vajon mit pakoljak be az útra. Épp a pólóimat válogattam ki mikor kopogtak a ajtón.
-Anya mondtam már hogy nem fogok kimenni a szobámból bármivel is akarsz kicsalogatni!-fordultam az ajtó felé.
Csak hogy engedélyem nélkül benyitott a szobámba és Dilan állt előttem. Kicsit megkönnyebbültem hogy nem kell anyummal összevesznem most . Dilan egy tatyóval állt a küszöbön és engem nézett.
Hirtelen megszólalni sem tudtam annyira örültem neki hogy itt van velem. Ledobta a tatyóját a földre majd hozzám sétált és szorosan magához ölelt. Olyan volt mintha nagyon régóta most látnánk egymást először... vagy utoljára, pedig tudjuk hogy ez nem így van.
-Mit keresel itt? -kérdeztem az arcom a vállgödrébe temetve közben. Ő a hátamat simogattja ezzel nyugtatva engem.
-Megígértem hogy eljövök nem igaz? - mondta én pedig hallottam a hang hordozásán hogy mosolyog.
Engedek a szorításon , de csak annyira hogy a szemébe tudjak nézni . Még így is egy fejjel magasabb nálam. Bele néztem azokba a gyönyörű kék szemeibe amelyekkel úgy tud rám nézni mintha én lennék az egyetlen a földön . Elmosolyodok , lábujjhegyre állok és lehelek egy aprócska csókot az ajkaira.
-Ma nem kéne dolgoznod ? Phil mit mondott ? -kérdezem csukott szemmel tőle.Elnevette magát.
-Épp ő ajánlotta nekem azt hogy szerinte nagyon betegnek tűnök menjek haza.-mesélte én pedig elmosolyodtam.
-Akkor élvezzük ki hogy ma együtt lehetünk.-mondom még mindig csukott szemmel. Hirtelen érzem az ajkait amint az enyémekre tapadnak és elkezdik hevesen csókolni őket.Átkaroltam a nyakát ő pedig megfogta a derekam. Minél tovább csókolóztunk annál hevesebbre sikerült a csók. Már nem tudtam parancsolni a testemnek és Dilan sem. Gyors léptekkel az ágyamra felé igyekeztünk. Mikor a szélén voltunk , Dilan ledöntött az ágyra és felém tornyosult. Egy pillanatra abbahagytuk amit elkezdtünk hogy levegőhöz jussunk. Alig váltunk el 5 másodpercre de újra érezni akartam azt a hevet mint az elmúlt néhány percben. Kezemmel megsimogattam Dilan arcát . Éreztem a borostáját amit mindig imádtam mikor kezdett kinőni ,de ő sosem növesztette.
-Tudod ez mennyire fog hiányozni ? Hogy fogom kibírni ezt a két hónapot nélküled ? -nézett a szemembe .
-Valahogy ki kell bírnod . Ha nekem menni fog akkor neked is . -mosolyogtam rá.
Dilan is elmosolyodott és megint megcsókolt.Még hevesebben mint az előbb. Nem tudtam semmire koncentrálni csak az egyre forróbb levegőre ami körülöttünk van. Egyszer csak azt éreztem hogy Dilan a pólóm alá vezeti a kezeit.
Pánikba estem. Megfogtam és eltoltam magamtól az ingénél fogva. Mind a ketten ziháltunk. Belenéztem a szemébe és mintha egy kis csalódottságot láttam volna benne.
-Figyelj Dilan! Tudom hogy már régóta ígérgetem neked hogy a nyáron végre csinálhatjuk , de én még nem vagyok kész rá. -mondtam és az ágyneműm kezdtem bámulni. Nem akartam a szemébe nézni mert féltem hogy mit fogok látni benne.
-Héj! -mondta és megfogta az állam.Az arca felé vezette de én csak az ajkait néztem. -Hayley , nézz a szemembe ! -én lassan és óvatosan bele néztem. -Szeretlek. Nem érdekel meddig kell várnom én várni fogok rád. Rendben ? -kérdezte. Én mosolyogva bólintottam . Dilan mellém gurult én pedig a hasára helyeztem a fejemet. A kezével az oldalamon játszott. Apró mintákat rajzolt rá ami megnyugtató volt. Már kezdtem azt érezni hogy lassan elalszom mikor megszólalt Dilan telefonja.
-Haló. -mondta a telefonba . Nem hallottam hogy ki van a másik végén csak hogy Dilan mit válaszol.
-Persze. Igen ő is itt van. Nem . Haver hagyjál már . Jó persze. Na benne vagy akkor ? Jól van akkor holnap találkozunk. Cső. -mondta és lerakta. Felemeltem a fejem és ránéztem. Tudom hogy utálja mikor kérdezgetem hogy kivel van mit csinál , de most nem tudtam parancsolni magamnak hogy ne kérdezzem meg.
-Ki volt és mit fogtok csinálni ?-fordultam hozzá.
-Áh csak Peter volt hogy holnap buli lesz és hogy eljönne-e velem.-mondta .
Kicsit ideges lettem és felkaptam a fejem. Ő elmegy bulizni én meg itthon fogok pakolni mert hétfőn indulok abba az idióta táborba ahova semmi kedvem sincs. Látta hogy ez rosszul esett nekem és a ara egyből megváltozott.
-De nem muszáj elmennem . Holnap is itt lehetek veled. -mondta és átkarolt.
-Nem . Menj el nyugodtan a bulira . Nem szeretném ha miattam kihagynád ,csak annyit kérek hogy mikor indulok holnap után kísérj el a buszhoz. Jól van ? -néztem rá.
-Azt hittem hogy ez számodra egyértelmű, mert számomra az.
Egész nap az ágyban feküdtünk Dilannel és beszélgettünk minden féléről. Arról hogy vele mi van a munkában arról hogy én mennyire ügyesen összepakoltam eddig a cuccokat a bőröndömbe.Arról is szó esett hogy vajon milyen lesz a tábor és hogy milyen gyakran hívjuk egymást.
-Figyelj Dilan nem tudom mi lesz velem ha elmegyek.Remélem nem szedsz fel valami idióta tyúkot. -nevettem el magam de nagyon is komolyan gondoltam .
-Nálad idiótábbat nem is szedhetnék fel. -nevette el magát. Én tátott szájjal bámultam rá , majd megdobtam az egyik párnámmal. Dilant pont fejen találta és ellen támadást indított. De ő nem céloz annyira jól mint én ezért az ő párnája elment a fejem mellett jó méterrel. Megfogtam a közelemben lévő összes párnát és Dilan felé irányítottam őket majd sortüzet nyitottam rá. Az összes párnámat elvesztettem a harcba , de valamiért Dilan nem dobott párnákat ami nekem kezdett gyanús lenni szóval felnéztem az ágyam mögül és BUM! pont akkor érkező párna fejen kapott. Én a földre terültem szét és csak nevettem.
-Úristen ! Hayley ! Jól vagy ?-jött felém Dilan az ágyon keresztül. Én megfogtam a párnát és megint arcon találtam. Ő elmosolyodott és le mászott az ágyról hogy mellém feküdhessen .
Ő egy érett 21 éves srác én pedig 17 vagyok és most párna csatáztunk. Most pedig itt fekszünk az ágyam mellett a földön és nevetünk a hülyeségünkön. Hát ennél jobbat el lehet képzelni ?
Kezdem magam fáradtnak érezni ezért közelebb húzódtam Dilanhaz aki átkarol én pedig a vállára rakom a fejem. Hallgatom a szívdobogását és egyszerre lélegzek vele. Mikor félálomban vagyok még hallom amikor a fülembe suttog .
-Szeretlek Hayley.- csak hogy nem tudok neki válaszolni mert elnyom a sötétség és álomba merülök.